„Bárcsak soha nem készítettem volna el ezt a filmet”
Az első Oscar-díjas ukrán film egy hihetetlenül fontos munka, amely megmutatja a világnak az orosz invázió brutális és félelmetes valóságát
Az ukrajnai Harkiv városban született Msztyiszlav Csernov és csapata óriási kockázatot vállalt, amikor úgy döntöttek, hogy dokumentálják a dél-ukrajnai kikötőváros, Mariupol orosz ostromát és elpusztítását. Hála a félelmüket magukban legyőző riportereknek, a megrendítő erejű művészi alkotáson kívül, a világ közvéleménye számára megcáfolhatatlan bizonyítékok állnak rendelkezésre, hogy az orosz polgári célpontokat lőttek, bombáztak, pusztítottak el.
Az ukrán dokumentumfilm számtalan nemzetközi díj után, megkapta az Egyesült Államok legrangosabb filmművészeti kitüntetését, az Oscar-díjat is. A film rendezője a díjátadási ceremónián különös beszédet mondott, amikor érzelmeit szembefordította azzal a mámoros-örömteli hangulattal, amelyben az Oscar-díjak tulajdonosai rövid beszédet mondanak a közönség előtt. Az ukrán keserédes örömöt talán még az a malőr sem rontotta el véglegesen, amikor kiderült, hogy a díjátadóról szóló rövidített változatba nem került bele az ukrán győztes díjátadás után mondott beszéde.
Az amerikai rendezők reakciójáról is szó lesz új cikkben, amelyben természetesen a főszerepben a film személyes benyomásokon alapuló bemutatása szerepel. Kezdjünk!