Vége az orosz légvédelem mítoszának Donyeck megyében

Ukrajna egy elavult amerikai rakétával semmisítette meg a legújabb S-400-as komplexumot 65 kilométerrel a frontvonal mögött

Nem jelentkeztem a héten még háborús hírekkel, ezért az új cikk elején gyorsan nézzük át, mi történt az előző napokban, melyek azok a legfontosabb történések, amelyekre érdemes koncentrálni, és akár egy külön cikkben részletesen bemutatni a következő napokban.

A front teljes vonalán, minimális kilengésekkel, tartja állásait az ukrán védelem. A múlt hét egyik legforróbb frontszakasza az északi front harkivi szektora volt, ahol nemcsak sikerült megállítani az orosz előrenyomulást, de egyes pontokon az ukrán hadsereg már ellentámadásokat is indított. A csaták jelenleg is zajlanak, ezért egyelőre egy új harkivi beszámolóval még várok.

Érdemes azonban hangsúlyozni, hogy az orosz támadásnak láthatóan nem a front teljes áttörése és Harkiv bevétele volt a célja. Egy ilyen komplex hadművelethez nem rendelkeztek elegendő járművel, a jórészt gyalogos haderejük pedig nem volt képes villámgyors és meglepetésszerű manővereket végrehajtani. 

Ugyanakkor azt sem lehet pontosan megmondani, hogy az ukrán katonák hány katona bevetésével tudták megállítani az orosz betörést. A tapasztalt ukrán 92. dandár katonáinak átirányítása azonban azt mutatja, hogy Kijiv nagyon nem akarta, hogy ezen a frontszakaszon bajok legyenek.

Más kérdés, hogy mindez az ukrán tartalékokat égeti.

Ellentámadásokat hajtanak végre az ukránok Vovchanszk városában

Az északi front relatív ukrán sikeres védekezése ellenére az elmúlt hónapok frontküzdelmeit az a nagykép jellemezte, hogy Oroszország jelentős veszteségek árán is képes tartósan és nagyon lassan előrenyomulni. Olyan régóta tart, hogy már kezdjük természetes adottságnak venni. Ezzel párhuzamosan az európai hátországban az „ukránoknak lépni kellene, mert különben egyre többen halnak meg és több területet veszítenek” érv egyre hangosabb. 

Ne essünk ugyanakkor az orosz propaganda erőteljes állításainak csapdájába. A jelenlegi helyzet nem adott vagy eleve elrendelt. A front előrenyomulási sebessége általában egyenetlen, és az egyes visszavonulások okaira a harci jelentésekből nem kaphatunk érdemi magyarázatot.

Konkrétan arra nincs ma válasz - egyik fél oldaláról sem - meddig képes Oroszország harcolni, továbbnyomulni a jelenlegi háborús és gazdasági veszteségek mellett? Másképp fogalmazva: az orosz hadsereg jelenlegi tempója Ukrajna harci képességének és akaratának csökkenéséhez vagy az orosz hadigépezet összeomlásához vezet el?

A történelem azt mondja, hogy egyik lehetőséget sem szabad kizárni.

Az ukrán hátrálás jelentheti azt, hogy nehezebb helyzetbe kerültek, tartalékaik kimerülőben, és hamarosan bekövetkezik az összeomlás. Másrészt tudjuk, hogy az első világháború idején Németország még a háború utolsó évében is támadt, aztán elindult a szövetséges hatalmak 100 napos offenzívája, amely a nyugati fronton eldöntötte a háborút. 

A hét fontos egy másik eseménye a francia kiképzők állítólagos Ukrajnába küldéséről szól. Olekszandr Szirszkij, az ukrán hadsereg főparancsnoka május 27-én bejelentette, hogy aláírta azt a dokumentumot, amely lehetővé teszi francia kiképzők számára, hogy ukrán katonai támaszpontokra mehessenek.

Ugyanakkor az ukránok hozzátették, hogy a tárgyalások még folynak, de kétségkívül, ez a fejlemény az elmúlt hét érdekes híre, mert láthatóan úton van katonai oktatók bevetése Ukrajna területén.

Ez a fejlemény azonban szintén megér néhány gyorskommentárt. 

Először is, a hír önmagában nem erősítette meg, hogy francia kiképzők-katonák valóban mennének Ukrajnába. Nem tudjuk az esetlegesen bevetendő katonák létszámát sem. Ez akár még egy kevésbé hatásos politikai gesztus is lehet, mivel egyelőre politikusok még nem jelentették be, és elképzelhető, hogy Szirszkij szavai egy ukrán meggyőző-kampány része, hogy más országok is fontolják meg oktató vagy más hadtápos erő küldését Ukrajnába. 

Jelenleg a témában a kíváncsiság az a pozíció, amit mindenkinek javasolok. Várjuk ki, melyik lesz az első nyugati ország, amely hajlandó végül oktatókat, azaz bevallottan katonákat küldeni Ukrajnába, és ezzel kockáztatva az orosz hadsereg beavatkozását. Ez mindenképp egy nagyon érdekes történet, de itt különösen érdemes a hírekkel kapcsolatban nagyon óvatosnak is lenni. Erre a témára, fejlemény esetén, mindenképp kitérek egy önálló cikkben is.

A populista politikusok által sajnos kihasznált fejleményt, amellyel a választópolgárokat a 2024-es júniusi EP-választás előtt tudatosan félelembe taszítják, egyrészt erkölcsileg elítélendő, másrészt, érdemes egy racionális észérvvel is kiegészíteni: 

ma egyetlen nyugati hadsereg egyetlen katonája sem rendelkezik olyan közvetlen tapasztalatokkal az Ukrajna területén zajló háborúról. Nem arról van szó tehát, hogy bármilyen nyugati katona automatikusan a fronton vagy bármilyen bevetésen találná magát, vagy, hogy az általuk nem ismert körülményekre képeznék ki az ukrán katonákat. 

Ugyanakkor mindenképp értékes segítség lehet, hiszen felszabadíthatja az ukrán hadsereg állományának egy részét a frontra.

III.

Az elmúlt napok harmadik fontos eseménye, hogy az orosz hadsereg több rakétatámadást is indított Ukrajna második legnagyobb városa, Harkiv ellen.

Május 25-én például, valószínűleg siklóbombákkal támadták meg a harkivi EpicCenter nevű bevásárlóközpontot. A friss jelentések 18 halott és 48 sebesült emberről számoltak be. Egyikük sem volt katona, mind polgári személy. Ezen kívül 5 ember hollétéről még a mai napig nem tudnak. 

Egy bevásárlóközpont köztudottan nem tartozik a legitim katonai célpontok közé, ami szomorú újdonság, hogy láthatóan már az orosz fél sem próbálta propagandájában meggyőzni a nemzetközi közvéleményt az állítás ellenkezőjéről. 

Egy negyedik fontos téma, amely a múlt héten többször került a vezető hírek közé, hogy vajon mely nyugati országok, különösen az Egyesült Államok, oldják fel a tiltást, amely szerint Ukrajna nem használhatja az általuk átadott fegyvereket Oroszország területén beazonosított katonai célpontok ellen. 

A témában az európai fejleményekről még május 29-én számoltam be a Csehszlovák Kém Facebook oldalon. Aznap, Emmanuel Macron francia elnök a német kancellár Olaf Scholz társaságában, bizonyos megszorításokkal, de engedélyezte ilyen fegyverek használatát Kijiv számára. A kezdeményezéshez az elmúlt napokban még másik 13 európai ország csatlakozott. Ez a történet is folyamatban van, ezért, érdemi fejlemény esetén egy külön cikkben is foglalkozom a témával. 

Mindez az engedély miért lenne fontos Ukrajna számára? 

Azért, mert így Kijiv lehetőséget kapna arra, hogy már Oroszország  területén is végrehajtson irányított bombákkal vagy ATACMS rakéták hatótávolságán belüli támadásokat az orosz-ukrán nemzetközi határ túloldalán található oroszországi légibázisok és légvédelmi eszközök ellen. 

És ezen a ponton az oroszoknak sok félni és félteni valója lehet. Az elmúlt néhány héten már ATACMS rakétával végrehajtott rakétatámadások ellen Moszkva nem találja az ellenszert.

Éppen ezért új cikkemben egy ilyen, eddig még be nem mutatott rakétatámadás részletes történetét és a nagyobb hadművelet lehetséges céljait ismerhetik meg. A múlt héten szerdán végrehajtott csapás végeredménye egyértelmű, ami orosz szemszögből számukra vesztes összecsapást eredményezett.

Kezdjünk!